A Baranya megyei Szemely község „végre” az országos média figyelmébe került. Na nem azért, mert elkészült a régóta óhajtott kultúrház, vagy átadták, - a gyerekek nagy örömére -, az uniós szabványoknak megfelelő fantasztikus játszóteret, vagy valami országos hírű tettet hajtott végre. Ilyen hírekre hiába is vár, Szemely esetében a média.
Sajnos a település arról híresült el, hogy „Bikacsökkel ütötte a szemelyi polgármester a szerkesztőt”.
Az ügy pofonegyszerűnek látszik, hiszen a polgármester elismerte tettét, a sértett feljelentést tett, a rendőrség nyomoz, a bíróság majd ítéletet hírdet.
A jogállam szabályainak megfelelően a polgármester belátva tettének erkölcsi és politikai súlyát lemond hivataláról, vagy ha erre emberileg, politikusilag képtelen, az általa megvezetett képviselőtestület megteszi ezt helyette, és nem kompromitálja magát a büncselekmény fedezésével.
Azonban Szemelyben ez nem így működik.
Hisz itt adott, egy 16 éve hivatalában lévő, polgármesteri álruhába bújt uralkodó, aki mára, már egy marhapásztor erényeivel is rendelkezik. Aki, nemigen szokott hozzá, hogy a nép egyszerű gyermekei, véleményezik, és uram bocsá, kritizálják a „falu érdekében” tett intézkedéseit. A közérdekű hozzászólásokat, megnyilatkozásokat, személyes sértésnek tekinti, és mivel érdemi válaszra képtelen, ezért a fizikai erőszakhoz folyamodik, és üt. Majd a testületi döntések mögé bújva, áthárítja a felelősséget másokra. „Jó példát” mutatva, hogyan kell a nem tetsző megnyilvánulásokat lerendezni.
„Vérszagra gyűl az éjji vad, Te tetted ezt Király...”
De, vajon melyik önkormányzati rendeletében szentesítette a testi erőszak alkalmazását?
Azon, már csak a külvilág botránkozik meg, hogy ez az erkölcsileg és politikusilag leszerepelt, bikacsök suhugtató „tökös legény”, még mindig a falu vezetője, akit a hívei boldogan tapsikolva, kocsmai hőssé avattak, bízva abban, hogy a kiváltságaik az idők végezetéig megmaradhatnak, akár az erőszak árán is.
Na persze, ehhez azért kell, egy demokratikusan jól megválasztott képviselő testület is, akiknek legfőbb erényük, hogy helyi születésűek, és hogy gyorsan elfelejtik, mire is tettek esküt. Az alkotmány és az önkormányzati törvény ismeretlen fogalom számukra, úgy mint a közérdek képviselete. A magánérdek mindenek felett! Egy kis pénz, hamar megváltoztatja a gyarló emberek látásmódját. Csakhogy ez a pénz közpénz, és nem a talpnyalók, hanem az egész faluközösség gyarapodását kell hogy szolgálja.
Azonban, a cél szentesíti az eszközt!
A cél, hogy az információk nélküli, szándékosan tudatlanságban tartott lakosság, ne üthesse bele a nóziját a „nagyok” játszmájába, és nehogy már kiderüljön, esetleg milyen visszaélések, törvénytelenségek vannak a háttérben, ne legyen lehetősége a véleménynyílvánításra, mert az eszköz, -a fizikai erőszak, és a megfélemlítés-, majd elveszi a kedvét az állampolgári jogok gyakorlásától.
Aki ellenszegűl, netalán még szót is emel, azt jól elpüfölik.
Így, aztán „büszkén” mondhatják: Szemelyben, önkormányzati kommunikációs eszköz lett a bikacsök.
Csak reménykedhetünk, hogy nemsokára, a törvény, Szemelyben is törvény lesz, és a megfélemlített közösség végre felébred és élni fog a törvényes jogaival, a testület pedig, -ha még van bennük erkölcsi tartás-, elszégyelli magát és véget vet a „tökös legény” demokrácia-ellenes ámokfutásának!
Magyarországon 2008-ban, talán elvárható, hogy egy falu vezetőjének, a demokratikus állampolgári jogokat érvényesítő, és a törvényt betartató felelős gondolkodású polgármesternek kell lennie, és nem egy emberi és politikusi hitelét vesztett marhapásztornak!
Utolsó kommentek